Ki az, aki él?
Az ember többnyire úgy él, mintha egy különálló személy volna.
Egy név… egy történet… egy múltból épített énkép, és egy jövőbe vetített elképzelés.
Ez a személyes én azt hiszi, ő gondolkodik, dönt, keres és ébred.
Pedig amit „én”-nek nevezünk, csupán egy megjelenő jelenség a Tudat terében.
A félreértés ott kezdődik, amikor a gondolat azt mondja: „Én figyelek.” „Én vagyok tudatos.” „Én ébredek fel.” Valójában még a gondolatot is a Tudat világítja meg.
A TUDAT NEM CSELEKSZIK. Nem irányít. Nem dönt. Nem teremt úgy, ahogy azt a személyes én elképzeli. EGYSZERŰEN CSAK JELEN VAN.
És mégis, nélküle sem gondolat, sem érzés, sem világ, sem személy nem jelenhetne meg.
A KERESÉS VÉGE talán nem az, hogy egy jobb ént találj… hanem annak felismerése, hogy az, aki mindig jelen volt, soha nem volt személy. Csak a csendes változatlan Tudat.
Bona „Hajnal” 2026 június
