A spirituális önbecsapástól az őszinte jelenlétig
A bölcsektől, lehet hallani kifejezéseket, amelyek első hallásra felszabadítónak tűnnek.
„Minden úgy jó, ahogy van.”
„Nincs mit elérni.”
„Már Az vagy”
„Csak maradj jelen.”
És bizonyos érettségből nézve ezek valóban igazak…
Ugyan az a mondat képes felébreszteni, és képes elaltatni is…
Mert nemcsak az számít, mit hallasz, hanem az is, hogy hogyan…
Tisztán, vagy elfátyolozva, az elmehajlamoktól. Sokan észrevétlenül a spiritualitás mögé bújnak. Az elme még a
legszebb igazságokat is képes menedékké alakítani.
A „nincs mit tenni” lehet a szabadság felismerése, de lehet a változástól való félelem is.
A „minden úgy jó, ahogy van” lehet mély béke, de lehet csendes lemondás is…
Ezért ne csak a szavaidat figyeld…
Figyeld azt, honnan születnek…
Amikor azt mondod, hogy elfogadsz valamit, valóban békében vagy vele, vagy csupán csak elfáradtál a küzdelemben?
A valódi út mindig az őszinteséggel kezdődik…
Nem azzal, amit szeretnél látni magadról, hanem azzal, hogy szembe nézel azzal, ami éppen most van…
Amikor figyelni kezdesz önmagadra, lassan meglátod a saját működésedet.
Észreveszed, hol védekezel, hol menekülsz, hol keresel szeretetet, elismerést vagy biztonságot.
Meglátod a félelmeidet, a ragaszkodásaidat és azokat a történeteket, amelyekből az identitásodat felépítetted.
És ez a felismerés nem mindig kényelmes…
De felszabadító…
Mert attól a pillanattól kezdve már nem vagy teljesen azonos velük…
A tudatosság nem tesz különlegessé…
Éberré tesz…
Nem azért változol, mert valaki azt mondja, hogy változnod kell. Hanem azért, mert tisztán látod tetteid, szavaid és gondolataid következményeit. A belső látásból természetes rend születik. Nem elvárásokból. Nem kényszerből.
Hanem megértésből.
És ahogy mélyül ez a megértés, valami csendesen átalakul benned…
Ami nem valódi, lassan elveszíti a vonzerejét…
Nem azért, mert lemondasz róla…
Hanem mert már látod a természetét…
A valódi csend nem eltávolít az élettől, nem közönyössé tesz, nem elveszi a felelősséget.
Épp ellenkezőleg…
A csend az a tér, amelyben az élet tisztán megmutatja önmagát…
És egy idő után már nem az foglalkoztat, hogy mennyit tudsz a spiritualitásról. Nem az, hogy hány tanítást olvastál, vagy milyen különleges tapasztalataid voltak.
Valami egyszerűbb marad…
Őszinte figyelem…
Csendes jelenlét…
Bona „Hajnal”
