A vágy nélküliség, és a vágy, hogy megvilágosodjunk, hogy fér össze, hisz az is egy vágyból születik, hogy megvilágosodjak?

Kérdező: A vágy nélküliség, és a vágy, hogy megvilágosodjunk, hogy fér össze, hisz az is egy vágyból születik, hogy megvilágosodjak?


Válasz: A vágy látszólag elindítja az utat, de ugyanakkor akadállyá is válhat… mert a vágy alapjában véve kettős természetű… kezdetben a vágy a megvilágosodásra, egy belső hívás, az igazság megismerésére, ami azt sugallja: „Több van annál, mint amit most tapasztalok.”… ez a vágy nem akadály, hanem szikra, úgy is mondhatnánk az ébredés (eszmélés, emlékezés) előszobája… később, amikor ez a vágy személyessé válik („Én szeretnék megvilágosodni”), akkor az ego akarja magának… ekkor a vágy tárgyiasul, cél lesz belőle… valami, amit el kell érni… amit, mint én elnyerhetek, birtokolhatok… ezzel a tudat újra visszahúzódik… az elme pedig a megszokott kereső pozícióját tartja fent, az én (mint hamis azonosulás az elmével) számára… mivel az elme mozgása a tudatban zajlik, az elme nem láthatja azt, amiben zajlik… csak is a tudat képes felismerni valós helyzetét… az elme csupán eszköz… vágy pedig egy feltételezés, hogy majd elérem, ez ad célt a kereső pozíciónak… ez a feltételezés, az ami az elmét mozgásban tartja… amíg a vágy tudattalan azt suttogja: „Megvilágosodom, meg fogok világosodni”, addig finoman fenntartja a különállóság, elválasztottság illúzióját, a távolságot én(ego) és Az (tudat) között.


Kérdező: És mi a különbség a vágy és a törekvés között?

Válasz: A vágy mindig hiányból születik… valami, amivel nem rendelkezem, vagy nincs meg és akarom… ez az elme egyik hajtómotorja, amihez elégedetlenség párosul, ami egyfajta elmehajlam, aminek ha nem vagyunk a tudatában újra és újra birtokba vesz… A törekvés is egyfajta elmehajlam, de az olyan, mint amikor a virág csendben a fényfelé fordul, látszólag törekszik, de valójában a természetéből fakad… ezt a fajta törekvést kell felismerni, ami csendes, csupán egyfelé enged fordulni, az pedig az elme mozgása előtt van… így a csendre való törekvés, a jelenlétre való törekvés, amikor az ego már nem a jutalmát keresi, hanem egyszerűen a belső igazságra hangolódik, felismeri, a tudat nincs kívül, nem lehet elérni, csak megmaradni benne… akkor a törekvés nem akadály, hanem a felébredés természetes kifejeződése… a mozdulatlanban való időzés lehetősége, amiben megszülethet a felismerése, annak, aki valójában vagy…

Hasonló bejegyzések

  • Ki az, aki él?

    Az ember többnyire úgy él, mintha egy különálló személy volna. Egy név… egy történet… egy múltból épített énkép, és egy jövőbe vetített elképzelés. Ez a személyes én azt hiszi, ő gondolkodik, dönt, keres és ébred. Pedig amit „én”-nek nevezünk, csupán egy megjelenő jelenség a Tudat terében. A félreértés ott kezdődik, amikor a gondolat azt mondja:…

  • Ha figyelsz felismerheted az albérlődet…

    Ha figyelsz felismerheted az albérlődet… Együtt élsz azzal, aki benned folyamatosan elfoglalja a nappalit… Azzal, aki minden apróságot személyes támadásnak vesz… Aki három napig rágódik azon, miért nem köszönt vissza a szomszéd, és aki szerint, mindenki biztosan rólunk gondolkodik… Jó hír, hogy ez a lakótárs időnként eltűnik… Néha, tiszta a levegő… És amikor végre lenne…

  • Te és az albérlőd

    Ha figyelsz felismerheted az albérlődet… Együtt élsz azzal, aki benned folyamatosan elfoglalja a nappalit… Azzal, aki minden apróságot személyes támadásnak vesz… Aki három napig rágódik azon, miért nem köszönt vissza a szomszéd, és aki szerint, mindenki biztosan rólunk gondolkodik… Jó hír, hogy ez a lakótárs időnként eltűnik… Néha, tiszta a levegő… És amikor végre lenne egy nyugodt…

  • A spirituális önbecsapástól az őszinte jelenlétig

    A bölcsektől, lehet hallani kifejezéseket, amelyek első hallásra felszabadítónak tűnnek. „Minden úgy jó, ahogy van.” „Nincs mit elérni.” „Már Az vagy” „Csak maradj jelen.” És bizonyos érettségből nézve ezek valóban igazak… Ugyan az a mondat képes felébreszteni, és képes elaltatni is… Mert nemcsak az számít, mit hallasz, hanem az is, hogy hogyan… Tisztán, vagy elfátyolozva,…

  • A kereső és a lámpás

    Egyszer egy tanítvány odament a mesteréhez, és így szólt: – Mester, mindennap meditálok, mantrázok, szolgálok… de a megvilágosodás még mindig elkerül engem. Mit tegyek, hogy végre elérjem? A mester egy lámpást gyújtott meg, és a tanítvány kezébe adta. – Menj, keresd meg vele a Napot – mondta. A tanítvány zavartan nézett: – De mester, a…

  • Mi szabadít fel?

    szatszang szösszenet: Kérdező:Figyelem magam, látom is a tudattalan működési mintáimat (vászana), mégsem vagyok tőlük szabad. És eszembe jut a mondatod: csak az szabadít fel, ha tudom, ki vagyok. Válasz:Igen… ismerd fel, ki vagy… nincs más út… de most benned, van egy elképzelés a szabadságról… azt gondolod, ha eltűnnek a mintáid szabad vagy, de a szabadság…