Mi szabadít fel?
szatszang szösszenet:
Kérdező:
Figyelem magam, látom is a tudattalan működési mintáimat (vászana), mégsem vagyok tőlük szabad. És eszembe jut a mondatod: csak az szabadít fel, ha tudom, ki vagyok.
Válasz:
Igen… ismerd fel, ki vagy… nincs más út… de most benned, van egy elképzelés a szabadságról… azt gondolod, ha eltűnnek a mintáid szabad vagy, de a szabadság nem ott kezdődik, hogy eltűnnek a mintáid… és nem is ott, hogy megérted őket…
Hanem ott, ahol felismered ki vagy te… ahol megszűnik a téves azonosság az elmével és a benne megjelenő hajlamokkal…
Figyelj… az, aki látja a gondolatot, az egy gondolat?… vagy?… figyelj… az, aki észreveszi az érzést, az egy érzés?… az egy minta?… ne válaszolj, csak figyelj… vedd észre az elképzelést magadban… látod, megakarsz szabadulni… de figyelj… majd újra meglátod, hogy megakarsz szabadulni, és te még ettől is megakarsz szabadulni, sőt attól is, hogy megakarj szabadulni… figyeld meg… az már maga egy minta, egy elképzelés, egy felhő, ami megjelent… amivel tévesen azonosítod magad… most az vagy, aki megszeretne szabadulni a benne megjelenő mintáktól…
Ne foglalkozz a mintákkal (vászanákkal) egyáltalán… mert aki fel akarja oldani őket, az maga is egy vászana (egy késztetés).
Állj meg egy pillanatra… nézz fel az égre… az égbolt hadakozik a felhőkkel… nézz szét… látsz nyugtalanságot a végtelen égboltón, amiben a felhők csak úgy jönnek, mennek… nézd… ismerd fel valós helyzetedet… nincs hova elérned… csak megérkezned… épp most, épp itt.. a szabadság nem a történeted végén van… nem a megszabadulásról kitalált elképzelésedben… hagyd a vászanákat… hagyd a felhőket, arra eszmélj rá, aki valójában vagy… arra, ami nem jön és megy… maradj az égbolt… ami csupán teret ad a felhőknek, de nem ő maga az…
Bona „Hajnal”
2026 április
