Állj meg, állj kívül belül…. légy itt , légy itt ebben a pillanatban egész lényeddel totálisan…

Mi a boldogtalanság, és mi a boldogság forrása ? A legtöbb ember úgy éli az életét, mintha valami hiányozna belőle. Úgy érzi, hogy ha megszerezne még valamit, ha megváltozna egy körülmény, ha megérkezne egy vágyott kapcsolat, ha több pénze lenne, ha egészségesebb lenne, ha a világ igazságosabb lenne, akkor végre boldog lehetne. Ez a keresés…

Egyszer egy tanítvány odament a mesteréhez, és így szólt: – Mester, mindennap meditálok, mantrázok, szolgálok… de a megvilágosodás még mindig elkerül engem. Mit tegyek, hogy végre elérjem? A mester egy lámpást gyújtott meg, és a tanítvány kezébe adta. – Menj, keresd meg vele a Napot – mondta. A tanítvány zavartan nézett: – De mester, a…

szatszang szösszenet: Kérdező:Figyelem magam, látom is a tudattalan működési mintáimat (vászana), mégsem vagyok tőlük szabad. És eszembe jut a mondatod: csak az szabadít fel, ha tudom, ki vagyok. Válasz:Igen… ismerd fel, ki vagy… nincs más út… de most benned, van egy elképzelés a szabadságról… azt gondolod, ha eltűnnek a mintáid szabad vagy, de a szabadság…

A bölcsektől, lehet hallani kifejezéseket, amelyek első hallásra felszabadítónak tűnnek. „Minden úgy jó, ahogy van.” „Nincs mit elérni.” „Már Az vagy” „Csak maradj jelen.” És bizonyos érettségből nézve ezek valóban igazak… Ugyan az a mondat képes felébreszteni, és képes elaltatni is… Mert nemcsak az számít, mit hallasz, hanem az is, hogy hogyan… Tisztán, vagy elfátyolozva,…

Kérdés: Hogy ismered fel könnyedén a hajlamokat (vászana)? Válasz: Van egy egyszerű gyakorlat: Most gondolj egy olyan apró szokásodra, amit gyakran vagy ismétlődve csinálsz. Nem kell nagy dolognak lennie… lehet reggeli kávé, délutáni nasi, édesség, a telefonod állandó ellenőrzése, babrálása, vagy bármi más, amihez újra és újra visszatérsz… Most képzeld el élénken, hogy ez nincs…

Az ember többnyire úgy él, mintha egy különálló személy volna. Egy név… egy történet… egy múltból épített énkép, és egy jövőbe vetített elképzelés. Ez a személyes én azt hiszi, ő gondolkodik, dönt, keres és ébred. Pedig amit „én”-nek nevezünk, csupán egy megjelenő jelenség a Tudat terében. A félreértés ott kezdődik, amikor a gondolat azt mondja:…