A vágy nélküliség, és a vágy, hogy megvilágosodjunk, hogy fér össze, hisz az is egy vágyból születik, hogy megvilágosodjak?

Kérdező: A vágy nélküliség, és a vágy, hogy megvilágosodjunk, hogy fér össze, hisz az is egy vágyból születik, hogy megvilágosodjak?

Válasz: A vágy látszólag elindítja az utat, de ugyanakkor akadállyá is válhat… mert a vágy alapjában véve kettős természetű… kezdetben a vágy a megvilágosodásra, egy belső hívás, az igazság megismerésére, ami azt sugallja: „Több van annál, mint amit most tapasztalok.”… ez a vágy nem akadály, hanem szikra, úgy is mondhatnánk az ébredés (eszmélés, emlékezés) előszobája… később, amikor ez a vágy személyessé válik („Én szeretnék megvilágosodni”), akkor az ego akarja magának… ekkor a vágy tárgyiasul, cél lesz belőle… valami, amit el kell érni… amit, mint én elnyerhetek, birtokolhatok… ezzel a tudat újra visszahúzódik… az elme pedig a megszokott kereső pozícióját tartja fent, az én (mint hamis azonosulás az elmével) számára… mivel az elme mozgása a tudatban zajlik, az elme nem láthatja azt, amiben zajlik… csak is a tudat képes felismerni valós helyzetét… az elme csupán eszköz… vágy pedig egy feltételezés, hogy majd elérem, ez ad célt a kereső pozíciónak… ez a feltételezés, az ami az elmét mozgásban tartja… amíg a vágy tudattalan azt suttogja: „Megvilágosodom, meg fogok világosodni”, addig finoman fenntartja a különállóság, elválasztottság illúzióját, a távolságot én(ego) és Az (tudat) között.

Kérdező: És mi a különbség a vágy és a törekvés között?

Válasz: A vágy mindig hiányból születik… valami, amivel nem rendelkezem, vagy nincs meg és akarom… ez az elme egyik hajtómotorja, amihez elégedetlenség párosul, ami egyfajta elmehajlam, aminek ha nem vagyunk a tudatában újra és újra birtokba vesz… A törekvés is egyfajta elmehajlam, de az olyan, mint amikor a virág csendben a fényfelé fordul, látszólag törekszik, de valójában a természetéből fakad… ezt a fajta törekvést kell felismerni, ami csendes, csupán egyfelé enged fordulni, az pedig az elme mozgása előtt van… így a csendre való törekvés, a jelenlétre való törekvés, amikor az ego már nem a jutalmát keresi, hanem egyszerűen a belső igazságra hangolódik, felismeri, a tudat nincs kívül, nem lehet elérni, csak megmaradni benne… akkor a törekvés nem akadály, hanem a felébredés természetes kifejeződése… a mozdulatlanban való időzés lehetősége, amiben megszülethet a felismerése, annak, aki valójában vagy…